Ötödik

Darling Fine

Hősnőnk, szerencséjére, ismert egy mániákust, aki írógépeket és a nagy Bumm előtti nyomtatókat gyűjtött, hogy azokból később művészeti alkotásokat hozzon létre. Mivel még csak a felkészülés fázisában leledzett, Darling vette a merszet, hogy felkeresse, és segítséget kérjen tőle. Rodin, akinek művészi hajlamait nem a híres szobrásszal való rokonsága okozta (mivel nem voltak semmiféle rokonságban), pokoli kíváncsi lett, amikor a nő elé tette a repülőjegyet, és közölte, hogy erre a betűtípusra lenne szüksége.

- És mire kell? – tette fel a világ legkiszámíthatóbb kérdését.

Darling eltöprengett kicsit azon, hogy mit is hazudjon. Végül megszólalt benne a lelkiismeret, na meg a rengeteg önismeretet szorgalmazó könyv, amelyet az utóbbi időben olvasott, és amelyek mind az őszinteséget sulykolták, mint követendő utat.

- Repülőjegyet fogok hamisítani – jelentette ki egyszerűen.

- Nem bonyolult, öt perc alatt megcsinálom neked – bólintott Rodin. – Olyan lesz, mint az eredeti.

A nő nyugtázta, hogy az őszinteség megint megtette a hatását, s ily módon a festékeket, egyebeket kihúzhatta a bevásárlólistáról. Valamint örült, hogy Jason zord jóslatai ellenére sem hagyta abba a bolond ismerősök gyűjtögetését. Mire is menne nélkülük?

Végül is, valóban egyszerű volt, Rodin homlokráncolása nem a feladat nehézségét, hanem a művészi elmélyülést tükrözte. Darlina Pinc neve mindössze három betűben különbözött az övétől, s ezt a három betűt kellett kijavítani. Az a-ból g-t, nem is különösebben feltűnő. Ha kissé elhalványítja a P görbületét, máris kevésbé gyanús F lesz belőle. A c-ből e-t varázsolni meg igazán nem bonyolult feladat. Tíz perc sem telt el, és kezében volt a minden porcikájában eredetinek tűnő repülőjegy. Legalábbis, a felületes szemlélő számára annak tűnő, de a repülőterek forgatagában nyilván nem fogják nagyítóval vizsgálgatni a nyomtatványokat. Már csak egy dolog volt vissza, az utaslista.

Ismét kocsiba vágta magát, és halálos iramban a repülőtérre hajtott. Egy oszlop mögé rejtőzve kikémlelte a légitársaság üvegkalitkához hasonló irodáját, és felsikoltott örömében, amikor az ügyintézők között felfedezte egyik volt iskolatársát, Bess Buchtát. Mobiljáról tárcsázta a számot. Az első két alkalommal nem volt szerencséje, nem Bess vette fel a kagylót. Harmadszorra viszont igen, ekkor emelt hangon bemutatkozott. Sajnos kiderült, hogy korán örömködött, mert Bess meg sem mondta a nevét, s még ilyen messziről is látszott, ahogy a szemét forgatja, és mutatóujjával a szájürege felé bököd, hányingert imitálva. Hát igen, barátnők nem voltak. Ellenben hősnőnk éppen ebből kifolyólag ismerte az egykori ellenfél működését, és egyébként is, vészhelyzetek megoldásában mindig menő volt. Kezdetnek hebegett egy kicsit, majd színlelt zavarral megjegyezte:

- Ne haragudjon, de annyira emlékeztet a hangja egy régi és nagyon kedves ismerősömére, hogy azt hittem, vele beszélek. Bess Buchtának hívják, nem ismeri véletlenül? Borzasztóan okos, kedves lány volt, sokszor eszembe jut mostanság, hogy vajon mi lehet vele.

Beszéd közben óvatosan kilesett rejtekhelyéről, hogy lássa szavai hatását. Bess előbb meghökkent, aztán elégedett mosoly ömlött el az arcán. Darling várakozott, a nő vagy bemutatkozik (A terv), vagy úgy érzi, ez a hajó már elment, de akkor segítőkész lesz (B terv).  Szíve mélyén hősnőnk ez utóbbit szerette volna, mert lassacskán kezdett visszaemlékezni, miért is utálta annyira Bess-t annak idején. Kis szünet után a B terv irányába mozdultak az események, Bess mosolyogva közölte, hogy sajnos nem ismeri a nevezettet, de boldog, hogy a puszta hangjával előhozta a kellemes emlékeket. És miben segíthet?

- Egy barátnőm nyaralást ajándékozott a születésnapomra. Holnap utaznék, és csak ellenőrizni akarom, hogy minden rendben van-e a jegyemmel – hazudta Darling szemrebbenés nélkül.

Bess kérdésére megadta a foglalási számot és az összes kért adatot, látta, ahogy a nő a számítógépen zongorázik, és a fejét csóválja.

- A holnapi gépre be van foglalva, ezzel nem lenne probléma, de az adatok nem egyeznek. A jegy Darlina Pinc nevére szól.

- Hát ez borzasztó! – sopánkodott Darling. – Ő foglalta nekem az utat, és biztosan eltévesztették a nevet!

- Darlina Pinc a barátnőd… barátnője?! – sikkantotta Bess. – Egyszerűen imádom a cikkeit! Annyira csodálom, hogy olyan bátor! Azok a rémes helyek, ahol járt, és azok a fantasztikus leleplező írások! Ő egy istennő, mindannyiunk példaképe! És hozzá milyen csinos!

- Nos, igen… - mormolta hősnőnk, mert végre neki is eszébe jutott, kicsoda is a repülőjegy eredeti tulajdonosa. Az egyik nagy hetilap oknyomozó riportere volt, aki mindenbe beleártotta magát, amiben botrányt szimatolt. Nem mintha eddig nem sejtette volna, hogy az egész Kincsvadászat nevű társasjáték skandallum-gyanús.

- Szegény Darlina! – folytatta a siránkozást hangosabban. – Hogy el lesz keseredve, mert nem sikerült a kedves meglepetés!

- Ó, ez nem probléma! – legyintett Bess nagyvonalúan. – Egyszerűen átírom az adatokat a rendszerben, ennyit igazán megtehetek ezért a nagyszerű asszonyért. Nem teljesen szabályos, de emberek vagyunk, ugye? Készen is van. Holnap utazhatsz, és add át szíves üdvözletem a barátnődnek.

Darling megköszönte a segítséget Bessnek, aki mostanra teljesen elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen inkognitóban intézkedik. Becsattintotta a telefonját, és a kocsiban hazafelé azon töprengett, milyen szerepet szánhatott a titokzatos szervező a botrányvadász újságírónak. Nyilván botrányvadászatot, hehe. Az ő szándékai azonban merően mások ezzel a kincstúrával kapcsolatosan. Hogy pontosan mik is, ezt még nem tudta volna megmondani. „Holnap indulás!” – gondolta még bátorítólag. Ettől elgyávult, és már éppen kezdett volna kihátrálni a történetből, de szerencsénkre, (ugyebár, ha hősnőnk továbbra is otthon marad, kettesben a depresszióval, mi nem tudnánk miről mesélni), hazaérvén első pillantása a nappali közepén kellemkedő cserépgyűjteményre esett. Olyan hirtelen öntötte el a düh, hogy beleszédült. Seprőre, lapátra, szemeteszsákra kapott, és veszett gyorsasággal kukázta a kompozíciót. Aztán Jason síremlékét. Aztán minden egyebet, ami életének nagy kudarcára, és annak másik résztvevőjére emlékeztette, szem előtt volt vagy a keze ügyébe került. Valamint, eldöntötte, hogy amikor visszatér, elköltözik innen. Ja, hogy szuicidtúrára megy?! Hát, ez esetben, ha visszatér. Megszabadult a zsákoktól, és konok elszántsággal nekiállt, hogy véglegesítse a csomagolást.