Repülés (folyt.)
Darling már egy ideje szempillái rejtekéből figyelte a könyvbe feledkezett férfit. Nagyon úgy tűnt, kedvenc önismereti trénere újabb hívet szerzett magának, mindössze azáltal, hogy az illető hajlandó volt elolvasni, amit írt. No lám. Megmozdult, és ez elég is volt ahhoz, hogy szomszédja rajtakapottan becsapja a könyvet, és úgy tegyen, mintha semmi köze nem lenne hozzá.
- Jó reggelt! – köszöntötte hősnőnk mosolyogva. – Csak nem olvasgatott?
- Éppen élveztem a maga nélkül töltött időt – mondotta Rice, zavarában a szándékoltnál élesebb hangon.
Darling visszavonta a mosolyt, és a gomb segítségével szólította a stewardesst. Átvette tőle a vodkát és a narancslét, valamint a viszkit, és kért két kávét. Aztán otthonosan lehajtogatta az asztalkákat, elhelyezte rajtuk az italokat, és a pasi felé biccentett.
- Inkább igyon.
- Inkább, mint mit?!
A nő válasz nélkül hagyta, de közben összekutymázta a hozzávalóit, kortyolt egyet, és elkövette azt a hibát, hogy kinézett az ablakon. A pánik visszakacsintott, de a szomszéd résen volt. Az első, nehézkesnek tűnő levegővételre áthajolt a fuldoklón, egy mozdulattal lerántotta a műanyag sötétítőt, majd a poharat a bringa szájához emelte, és kényszerítette egy nyeletre. Ha már itt tartott, magától se vonta meg az alkoholt.
- Jó reggelt! – köszöntötte hősnőnk mosolyogva. – Csak nem olvasgatott?
- Éppen élveztem a maga nélkül töltött időt – mondotta Rice, zavarában a szándékoltnál élesebb hangon.
Darling visszavonta a mosolyt, és a gomb segítségével szólította a stewardesst. Átvette tőle a vodkát és a narancslét, valamint a viszkit, és kért két kávét. Aztán otthonosan lehajtogatta az asztalkákat, elhelyezte rajtuk az italokat, és a pasi felé biccentett.
- Inkább igyon.
- Inkább, mint mit?!
A nő válasz nélkül hagyta, de közben összekutymázta a hozzávalóit, kortyolt egyet, és elkövette azt a hibát, hogy kinézett az ablakon. A pánik visszakacsintott, de a szomszéd résen volt. Az első, nehézkesnek tűnő levegővételre áthajolt a fuldoklón, egy mozdulattal lerántotta a műanyag sötétítőt, majd a poharat a bringa szájához emelte, és kényszerítette egy nyeletre. Ha már itt tartott, magától se vonta meg az alkoholt.
- Azt már nem! Nincs több műsor! – közölte aztán szigorúan.
Darling hátradőlt, és megvonta a vállát, ha nincs, hát nincs. Témát váltott.
- Milyen jegyben született?
- Skorpióban! – bökte ki a férfi büszkén.
A vadonás információt a könyvéből nyerte, és igen tetszett neki, hogy a szerző markánsan férfiasként jellemezte a karaktert.
- Szóval kegyetlen, manipulatív és bosszúálló?
Hát igen, mintha olvasott volna hasonlókat is, de benne valahogy a titokzatos, mágikus, félelmet nem ismerő jelzők maradtak meg. Megorrolt a nőre.
- Maga a volt férjét is ennyit vegzálta?
Az inzultált eltöprengett, azon, hogy locsoljon-e. De sajnálta az italát, így csak annyit mondott, enyhe vicsorral.
- Pont erről beszéltem.
Kis, kínos szünet után Darling mégis folytatta az ismerkedést.
- Mondja, mi a foglakozása? Várjon, ne is mondja, inkább kitalálom. Skorpió, skorpió…, harcias és határozott, a szeme folytonos mozgásban, mindent megfigyel maga körül, gyorsan reagál, utálatos, megvan, maga zsaru!
Maurice-nak torkán akadt a viszki. A horoszkópikus luvnya félkézből lerombolja az inkognitóját! Elvette a stuvitól a kávét, és megérdeklődte, nincs-e máshol szabad hely, kissé távolabb a boszorkánytól. Darling somolygott, csukott szemmel a százas körbe, az áldóját!
A férfinek maradnia kellett, így csak annyit válaszolt, mogorván.
- Foglalkozásom: nyaraló. Hát a magáé?
- Mától az enyém is az – bólintott a nő.
Most először jutott eszébe a kincsvadászat, mióta repülőre szállt. Ha a pasi zsaru, márpedig fix, hogy az, akkor lehet akár versenytárs is. Vagy még rosszabb, ellenség. Méghogy nyaraló, nevetséges! Az ilyen fickók nem járnak csak úgy napozgatni a tengerpartra! Úgy döntött, kikémleli a titokzatos idegen valódi szándékait.
- És melyik nyaralóhelyet pécézte ki magának? – érdeklődött, társalgási stílusban.
- San Antoniót – vágta rá Rice csípőből, remélve, hogy van ilyen a közelben.
Darlingnak fogalma sem volt róla, de gördített egyet a beszélgetésen.
- Nincs az túl messze a tengerparttól?
- Ki mondta, hogy a tengerpartra készülök?!
- Igaz… - a nő megítélte a pasinak a pontot, de még korántsem adta fel a meccset. – Akkor mit fog csinálni?
- Jaguárra vadászom – közölte egyszerűen Rice, és azonnal visszatámadott. – És maga? Hol fogja süttetni a hasát?
- Santa Maria… izé, del Castello – nyögte Darling rémülten, de szinte azonnal magára talált. – Gyönyörű a part, bár állítólag sok a cápa. A szállodám nagyon kellemes, afféle családi vállalkozás, csendes és nagyon finoman főznek.
- Eszerint nem először jár itt?
- Á, dehogy! – a nő egyre jobban belemelegedett a hazudozásba. Utálta ezt a tulajdonságát, de ha nagyon muszáj volt, használta. – A tulaj felesége jó barátnőm, együtt jártunk egyetemre annak idején. Pár éve, amikor férjhez ment, az esküvőre is hivatalos voltam. Őszintén, mindent megtettem, hogy lebeszéljem a házasságról, de hiába, ő ragaszkodott az öngyilkosság ezen formájához. Most azért megyek, hogy ellenőrizzem, mennyire váltak be a jóslataim. És esetleg lelki támaszt nyújtsak.
- Aha – Maurice fejében ismét felhangzott a dobszó, annak ellenére, hogy a történet nagyon is hihetőnek tűnt. Átkozta magát, hogy nem nézte meg alaposabban a térképet. – Miből gondolja, hogy a barátnője bajban van?
Darling értetlenül felvonta a vállát, és úgy nézett a pasira, mintha az a Holdról jött volna.
- Mert házasságban él – mutatott rá aztán az evidenciára.
- Nem minden házasság torkollik katasztrófába – ellenkezett Rice, minden meggyőződés nélkül.
- Tényleg?! Mondjon példát!
A zsaru gőzerővel kutakodott a memóriájában, de sem ismeretségi köréről, sem a celebek tetőtől-talpig publikussá tett magánéletéről nyert információi nem tudták alátámasztani a kijelentését. Ráadásul, magánnyomozói praxisa révén is csak szennyesebbnél szennyesebb ellenpéldákat hozhatott volna fel. Mi több, saját élete is pont az ellenkezőjét bizonyította. Tehetetlenül széttárta a karját.
- Na látja! – csapott le Darling diadalittasan, és intett az arra járó stuvinak, mivel a téma előhozta belőle az alkoholistát. – Gondolom, maga is legalább egyszer megbukta ezt a témát.
- Hát ezt meg honnan veszi?! Én pozitívan állok az intézményhez, boldog, békés a családi életem, bájos feleség, gyerekek hada vár haza – füllentette Rice pirulás nélkül.
- Na persze! – a nő kihívóan vigyorgott. – Ha a feltevésem igaz, és maga tényleg zsaru, akkor vagy rizsál, vagy kényszerképzetei vannak.
- Nem mondja?! – a férfi tenyerében az irritáló mosoly következményeként ménkű nagy pofon kezdett formálódni.
- Akarja, hogy elmeséljem a történetét? Csak röviden és velősen? Megszerezte a nőt, ezzel eleget is tett családalapítási kötelezettségeinek. Valószínűleg, már a nászútról valami sürgős ügyhöz hívták, ha nem az esküvőről. Asszonya egy ideig, egészen pontosan addig, amíg a lángoló szerelem tartott, eltűrte azt, hogy ő nem is a második, hanem az akárhányadik sürgős teendői sorában. Nemcsak virágot és kedves szókat nem kap, de az is jó, ha reggelente, már ha otthon volt, nem felejtett el neki köszönni. Aztán szép lassan besokallt, és máshol vigasztalódott.
Maurice átvette az italokat, és igen nagy kísértést érzett, hogy a vodkát végigöntse a szomszéd frizuráján, és meggyújtsa azt. Bosszúszomját végül mégis verbálisan élte ki.
- Rendben, ha már mesedélutánt tartunk, beszéljünk magáról is! Megszerezte a férfit, és ezzel eleget is tett családalapítási kötelezettségeinek. Ettől kezdve úgy gondolta, révbe ért, és friss tulajdonának egyéb gondja-baja sincs, mint hogy kiszolgálja a maga aktuális szeszélyeit. Miközben maga, mint feleség, teljesen elfeledkezett arról, hogy a férje nem szakácsot, házvezetőnőt, életvezetési tanácsadót és leendő anyát akart maga mellé, hanem azt a nőt, akibe annak idején beleszeretett. Így aztán szép lassan eltávolodtak egymástól, míg végül embere beújított magának egy hölgyet, aki igényeinek jobban megfelelt.
Darling hosszút kortyintott a poharából, olyan hosszút, hogy a nyavalyás ki is ürült.
- Élmény volt magával beszélgetni – mondta aztán kimérten. – De inkább olvasgasson, hátha belemegy valami a konok fejébe.
- Magán se sokat segített – fanyalgott Rice, és félszemmel lecsekkolta a bula olvasnivalóját: C.G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. „Anyám!” - sóhajtotta, aztán kikászálódott a székéből, hogy kifigyelje, mivel foglalatoskodnak a mutánsok.
Épp a látványosság közepébe érkezett, amint a stuvi megpróbálta szétválasztani a hallhatóan rangsorvitába keveredett Főegeret és Hetest. Hármaska a gép falának simulva reszketett, jobb orcáján terebélyes, pirosodó tenyérlenyomattal.
- Én mondom meg, hogy ki hányas! – ordította a főrágcsáló. – Én vagyok a főnök!
- Akkor se igazságos, hogy ennek a beszari vízfejnek alacsonyabb a száma! – sipította Hetes. – Én ott voltam minden labornál, benne voltam minden akcióban, mert nekem ambícióim vannak! Előbbre akarok jutni!
- Rajta legalább látszik, hogy hozzánk tartozik! – tromfolt az Első. – Csak rá kell nézni! Te meg… te meg… - megvetően végigmérte az ellenfelet -, te meg teljesen normális vagy!
- Milyen jegyben született?
- Skorpióban! – bökte ki a férfi büszkén.
A vadonás információt a könyvéből nyerte, és igen tetszett neki, hogy a szerző markánsan férfiasként jellemezte a karaktert.
- Szóval kegyetlen, manipulatív és bosszúálló?
Hát igen, mintha olvasott volna hasonlókat is, de benne valahogy a titokzatos, mágikus, félelmet nem ismerő jelzők maradtak meg. Megorrolt a nőre.
- Maga a volt férjét is ennyit vegzálta?
Az inzultált eltöprengett, azon, hogy locsoljon-e. De sajnálta az italát, így csak annyit mondott, enyhe vicsorral.
- Pont erről beszéltem.
Kis, kínos szünet után Darling mégis folytatta az ismerkedést.
- Mondja, mi a foglakozása? Várjon, ne is mondja, inkább kitalálom. Skorpió, skorpió…, harcias és határozott, a szeme folytonos mozgásban, mindent megfigyel maga körül, gyorsan reagál, utálatos, megvan, maga zsaru!
Maurice-nak torkán akadt a viszki. A horoszkópikus luvnya félkézből lerombolja az inkognitóját! Elvette a stuvitól a kávét, és megérdeklődte, nincs-e máshol szabad hely, kissé távolabb a boszorkánytól. Darling somolygott, csukott szemmel a százas körbe, az áldóját!
A férfinek maradnia kellett, így csak annyit válaszolt, mogorván.
- Foglalkozásom: nyaraló. Hát a magáé?
- Mától az enyém is az – bólintott a nő.
Most először jutott eszébe a kincsvadászat, mióta repülőre szállt. Ha a pasi zsaru, márpedig fix, hogy az, akkor lehet akár versenytárs is. Vagy még rosszabb, ellenség. Méghogy nyaraló, nevetséges! Az ilyen fickók nem járnak csak úgy napozgatni a tengerpartra! Úgy döntött, kikémleli a titokzatos idegen valódi szándékait.
- És melyik nyaralóhelyet pécézte ki magának? – érdeklődött, társalgási stílusban.
- San Antoniót – vágta rá Rice csípőből, remélve, hogy van ilyen a közelben.
Darlingnak fogalma sem volt róla, de gördített egyet a beszélgetésen.
- Nincs az túl messze a tengerparttól?
- Ki mondta, hogy a tengerpartra készülök?!
- Igaz… - a nő megítélte a pasinak a pontot, de még korántsem adta fel a meccset. – Akkor mit fog csinálni?
- Jaguárra vadászom – közölte egyszerűen Rice, és azonnal visszatámadott. – És maga? Hol fogja süttetni a hasát?
- Santa Maria… izé, del Castello – nyögte Darling rémülten, de szinte azonnal magára talált. – Gyönyörű a part, bár állítólag sok a cápa. A szállodám nagyon kellemes, afféle családi vállalkozás, csendes és nagyon finoman főznek.
- Eszerint nem először jár itt?
- Á, dehogy! – a nő egyre jobban belemelegedett a hazudozásba. Utálta ezt a tulajdonságát, de ha nagyon muszáj volt, használta. – A tulaj felesége jó barátnőm, együtt jártunk egyetemre annak idején. Pár éve, amikor férjhez ment, az esküvőre is hivatalos voltam. Őszintén, mindent megtettem, hogy lebeszéljem a házasságról, de hiába, ő ragaszkodott az öngyilkosság ezen formájához. Most azért megyek, hogy ellenőrizzem, mennyire váltak be a jóslataim. És esetleg lelki támaszt nyújtsak.
- Aha – Maurice fejében ismét felhangzott a dobszó, annak ellenére, hogy a történet nagyon is hihetőnek tűnt. Átkozta magát, hogy nem nézte meg alaposabban a térképet. – Miből gondolja, hogy a barátnője bajban van?
Darling értetlenül felvonta a vállát, és úgy nézett a pasira, mintha az a Holdról jött volna.
- Mert házasságban él – mutatott rá aztán az evidenciára.
- Nem minden házasság torkollik katasztrófába – ellenkezett Rice, minden meggyőződés nélkül.
- Tényleg?! Mondjon példát!
A zsaru gőzerővel kutakodott a memóriájában, de sem ismeretségi köréről, sem a celebek tetőtől-talpig publikussá tett magánéletéről nyert információi nem tudták alátámasztani a kijelentését. Ráadásul, magánnyomozói praxisa révén is csak szennyesebbnél szennyesebb ellenpéldákat hozhatott volna fel. Mi több, saját élete is pont az ellenkezőjét bizonyította. Tehetetlenül széttárta a karját.
- Na látja! – csapott le Darling diadalittasan, és intett az arra járó stuvinak, mivel a téma előhozta belőle az alkoholistát. – Gondolom, maga is legalább egyszer megbukta ezt a témát.
- Hát ezt meg honnan veszi?! Én pozitívan állok az intézményhez, boldog, békés a családi életem, bájos feleség, gyerekek hada vár haza – füllentette Rice pirulás nélkül.
- Na persze! – a nő kihívóan vigyorgott. – Ha a feltevésem igaz, és maga tényleg zsaru, akkor vagy rizsál, vagy kényszerképzetei vannak.
- Nem mondja?! – a férfi tenyerében az irritáló mosoly következményeként ménkű nagy pofon kezdett formálódni.
- Akarja, hogy elmeséljem a történetét? Csak röviden és velősen? Megszerezte a nőt, ezzel eleget is tett családalapítási kötelezettségeinek. Valószínűleg, már a nászútról valami sürgős ügyhöz hívták, ha nem az esküvőről. Asszonya egy ideig, egészen pontosan addig, amíg a lángoló szerelem tartott, eltűrte azt, hogy ő nem is a második, hanem az akárhányadik sürgős teendői sorában. Nemcsak virágot és kedves szókat nem kap, de az is jó, ha reggelente, már ha otthon volt, nem felejtett el neki köszönni. Aztán szép lassan besokallt, és máshol vigasztalódott.
Maurice átvette az italokat, és igen nagy kísértést érzett, hogy a vodkát végigöntse a szomszéd frizuráján, és meggyújtsa azt. Bosszúszomját végül mégis verbálisan élte ki.
- Rendben, ha már mesedélutánt tartunk, beszéljünk magáról is! Megszerezte a férfit, és ezzel eleget is tett családalapítási kötelezettségeinek. Ettől kezdve úgy gondolta, révbe ért, és friss tulajdonának egyéb gondja-baja sincs, mint hogy kiszolgálja a maga aktuális szeszélyeit. Miközben maga, mint feleség, teljesen elfeledkezett arról, hogy a férje nem szakácsot, házvezetőnőt, életvezetési tanácsadót és leendő anyát akart maga mellé, hanem azt a nőt, akibe annak idején beleszeretett. Így aztán szép lassan eltávolodtak egymástól, míg végül embere beújított magának egy hölgyet, aki igényeinek jobban megfelelt.
Darling hosszút kortyintott a poharából, olyan hosszút, hogy a nyavalyás ki is ürült.
- Élmény volt magával beszélgetni – mondta aztán kimérten. – De inkább olvasgasson, hátha belemegy valami a konok fejébe.
- Magán se sokat segített – fanyalgott Rice, és félszemmel lecsekkolta a bula olvasnivalóját: C.G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. „Anyám!” - sóhajtotta, aztán kikászálódott a székéből, hogy kifigyelje, mivel foglalatoskodnak a mutánsok.
Épp a látványosság közepébe érkezett, amint a stuvi megpróbálta szétválasztani a hallhatóan rangsorvitába keveredett Főegeret és Hetest. Hármaska a gép falának simulva reszketett, jobb orcáján terebélyes, pirosodó tenyérlenyomattal.
- Én mondom meg, hogy ki hányas! – ordította a főrágcsáló. – Én vagyok a főnök!
- Akkor se igazságos, hogy ennek a beszari vízfejnek alacsonyabb a száma! – sipította Hetes. – Én ott voltam minden labornál, benne voltam minden akcióban, mert nekem ambícióim vannak! Előbbre akarok jutni!
- Rajta legalább látszik, hogy hozzánk tartozik! – tromfolt az Első. – Csak rá kell nézni! Te meg… te meg… - megvetően végigmérte az ellenfelet -, te meg teljesen normális vagy!
- Hogy én?! Ezzel az orral?! Ezekkel a fogakkal?! – vicsorított a másik, kivillantva nagymértékben kusza és hiányos fogsorát. – És a legjobbat még nem is tudod! Nekem nincs is szexuális életem! Mert nem lehet! Ezzel a mütyürkével?! Akarod látni? – Hetes gyors mozdulatokkal nekiállt, hogy kibontsa az övét, Hármas felnyüszített, Rice és a stuvi egyszerre nyilvánult meg, tiltóan.
- Nem!
Hetes vérben forgó szemekkel bámult rájuk.
- Mit avatkoznak bele?! Nem a maguk dolga!
- Uram, nem vetkőzhet le az utasok előtt! – közölte a stewardess határozottan, nem kis borzadállyal a hangjában.
- Majd pont maga mondja meg! – kelt társa védelmére a kíváncsinak látszó főnök.
Rice úgy látta, itt az idő, hogy közbelépjen. Megnyugtatólag megfogta a stuvi könyökét, a szokásosnál jobban elmélyítette a hangját, és megérdeklődte:
- Pontosan mi is történt a laboroknál?
- Nem!
Hetes vérben forgó szemekkel bámult rájuk.
- Mit avatkoznak bele?! Nem a maguk dolga!
- Uram, nem vetkőzhet le az utasok előtt! – közölte a stewardess határozottan, nem kis borzadállyal a hangjában.
- Majd pont maga mondja meg! – kelt társa védelmére a kíváncsinak látszó főnök.
Rice úgy látta, itt az idő, hogy közbelépjen. Megnyugtatólag megfogta a stuvi könyökét, a szokásosnál jobban elmélyítette a hangját, és megérdeklődte:
- Pontosan mi is történt a laboroknál?
A jelenet lefagyott, a szereplők belemerevedtek éppen aktuális mozdulatukba.
- Mi…mi…milyen labor? – kérdezte Főegér kis spéttel, halálraváltan.
A gép pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy légörvénybe kerüljön, és nagyjából száz métert zuhanjon lefelé. Rice megkapaszkodott, elkapta a megtántorodó légikisasszonyt, és közben száján át kiugrani készülő gyomrát is megpróbálta a helyére ügyeskedni.
A cincogik egymás hegyén-hátán igyekeztek visszajutni az ülésükre, halálsikolyokat eregetve.
Zsarunk egyszerre azon kapta magát, hogy a rázkódó folyosón át sprintel repparás szomszédja felé, azon tipródva, hogy a nő kitépte-e már a jármű oldalát, valamint azon, hogy mi a ménkűért játszik ő most Terézapát? Hát kifenéje neki az a légifrászos rima?!
Darling szívére szorított Junggal ült, mereven előre bámulva, már-már kifordult szemekkel. Kuktaszerű légcseréje messziről hallható volt, a rutinosabb utasok már a mentőmellényeket keresgélték az ülés alatt, attól tartván, hogy a szállítóeszköz léket kapott.
Rice bevágódott Darling mellé, felcsapta az elválasztó karfát, és a „lábamat nem adom!” csatakiáltással átölelte, magához szorította az exitus tüneteit produkáló nőneműt.
Pár perc múltán a világ kisimult, az ugrabugrálás megszűnt, a pilóta karcos hangon bejelentette a veszélytelenséget. Újabb percek jöttek és távoztak, mígnem Maurice megelégelte az intimes közelséget, s a nő hátát veregetve arra biztatta, hogy most már ki lehetne jönni a merevgörcsből. Darling engedelmesen reszketni kezdett, eltolta magától a férfit, kivéste Jung életrajzát a mellkasából, és tett egy mosolykísérletet. Ijesztő vicsor lett belőle.
- K…k…kicsit k-k-kátyús az út, n-n-nem gondolja?
- Nincs magánál valami szer? – kiváncsiskodott a pasi, kellőképpen zavarban saját óvó-védő reakciójától, s ennek eredményeként nem kevéssé undokul. – Altató, nyugtató, kábító, relaxáló? Bármi? Esetleg elmormolhatna néhány meditációs mantrát, imát, miegyebet. Netán üssem fejbe a vodkásüveggel? Százszázalékosan hibernálhatnám az út végéig, és garantáltan nem lenne több problémája. Ráadásul pokoli nagy hangulatban is lennék hozzá!
Hősnőnknek torkán akadt a meghatott köszönetnyilvánítás. Gyilkos pillantást vetett Rice-ra, az ablak felé fordult, feje alá gyűrte a párnát, és behunyta a szemét. Megszakította a nexust, szándékai szerint mindörökre.
Maurice, maga előtt is titkolt lelkiismeretfurdalásában a könyvére vetette magát. Újabb információkat nyert az emberi lélek titkairól. Néha mosolygott, sanda oldalpillantásokat vetegetve a még mindig moccanatlan szomszédra. Órácska múltán végül nem bírta tovább, kérdést szegezett a nőnek.
- Maga milyen jegyben született?
- Kattanjon le rólam – mordult fel az.
- Felőlem – rántott vállat az exzsaru. – Bár kíváncsi vagyok, ha továbbra is bojkottálja a kontaktust, kinek a keblére veti magát leszálláskor.
- Simuljon ki az EKG-ja! – vetette oda a nő, és a fejére húzta a takarót.
Jó idővel később a gép ereszkedésbe fogott, Rice meg vigyorgásba. Élénken fixírozta a hullámzó plédet, amely alól érdekes hangok szűrődtek ki. Ezer százalékig biztos volt abban, hogy a légifóbiás végül megadja magát, és támogatásért esedezik. Vagy megszerzi azt, kérés nélkül. Ám Darling kitartott a végsőkig, s csak akkor bújt elő kuckójából, amikor a gép már az épület felé taxizott. Elégedetten zsebelte be a tétlenségre ítélt üléstárs tekintetében bújkáló, hiába rejtegetett elismerést, de nem szólalt meg. Később sem, amikor a folyosón araszoltak, miközben a csomagjaikat várták, vagy sorban álltak az útlevélellenőrzésnél. Egymás nyomában siettek ki a taxiállomáshoz, egyszerre verte őket orrba a pokoli meleg, egyszerre intettek a fuvarosnak. Rice udvariasan átengedte az első járművet a nőnek, aki ezt egy pillantással sem honorálta. Végül a férfi, udvarias ember lévén, a következő szavakkal búcsúzott a fagyos luvnyától:
- Talán még találkozunk.
- Ezt vegyem fenyegetésnek?! – lökte oda foghegyről Darling, és becsapta a kocsiajtót.
Miután a taxi kikanyarodott a forgalomba, kieresztette a tüdejéből a hosszú ideje megszorult levegőt, és poszttraumás agóniába fogott. Lucskosra izzadt, kattogtak a fogai, reszketett. Csendesen átkozódott. Jógalélegzett. Maga mögé utasítván hisztéria összes etápját, megnyugodott végre, és beszédbe elegyedett a sofőrrel. Megtudta tőle, hogy a Sziget belterülete hatósági zár alatt van, szigorúan tilos arrafelé bóklászni, mivel azt kőkorszaki indiántörzs lakja. Ám a vállalkozó kedvű nyaralók számára megközelíthető egyetlen, elhagyatott, paradicsomi öböl. Naponta egy hajó indul, reggel, és estefelé érkezik vissza. A civilizáció mindössze egy helyi indián által üzemeltetett, bárnak titulált fabódéval képviselteti magát. Egyébként is, a komoly ellenőrzés dacára tavaly eltűnt néhány turista, a nyomok arra utaltak, hogy ragadozó, feltehetőleg jaguár hurcolta el őket, és azóta mintha megcsappant volna az érdeklődés a romantikus, sziklás öböl iránt. Ja, és akkor még nem is beszélt a környéken vadászgató cápapopulációról, melynek tagjai szintén okoztak már némi fejfájást a hatóságoknak. Az itteni strandokról különböző módszerekkel kiszorították őket, ám annyival is többen cirkálnak a sziget körül, reménykedve egy-egy nagyobb fogásban.
Darling eleget hallott, és komolyan attól tartott, hogy ha még többet tud meg, soha nem hajókázik át az elátkozott helyre. Néha jobb a minél teljeskörűbb informálatlanság. Így megkérte a sofőrt, vigye el az ismeretlen túraszervező által megadott szállodába, és remélte, hogy viszonylag kevés benne a csótány, gekkó, kígyó, tücsök-bogár.
Meglepetésére, a szálloda tisztának tűnt, mi több. Ráadásul az előre kigondolt magyarázkodásra sem volt szükség, a recepciós csont nélkül rendelkezésére bocsátotta a Darlina Pinc nevére foglalt szobát. Hősnőnk felvonult lakosztályába, ahol jégbehűtött pezsgő fogadta. Szinte meghatódott. Nyakon ragadta a nedűt és kitelepedett vele az árnyékos, tengerre néző balkonra. Úgy döntött, amíg az ital kitart, nyaralni fog. Csak azután lát bokros teendői elvégzéséhez.
- Mi…mi…milyen labor? – kérdezte Főegér kis spéttel, halálraváltan.
A gép pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy légörvénybe kerüljön, és nagyjából száz métert zuhanjon lefelé. Rice megkapaszkodott, elkapta a megtántorodó légikisasszonyt, és közben száján át kiugrani készülő gyomrát is megpróbálta a helyére ügyeskedni.
A cincogik egymás hegyén-hátán igyekeztek visszajutni az ülésükre, halálsikolyokat eregetve.
Zsarunk egyszerre azon kapta magát, hogy a rázkódó folyosón át sprintel repparás szomszédja felé, azon tipródva, hogy a nő kitépte-e már a jármű oldalát, valamint azon, hogy mi a ménkűért játszik ő most Terézapát? Hát kifenéje neki az a légifrászos rima?!
Darling szívére szorított Junggal ült, mereven előre bámulva, már-már kifordult szemekkel. Kuktaszerű légcseréje messziről hallható volt, a rutinosabb utasok már a mentőmellényeket keresgélték az ülés alatt, attól tartván, hogy a szállítóeszköz léket kapott.
Rice bevágódott Darling mellé, felcsapta az elválasztó karfát, és a „lábamat nem adom!” csatakiáltással átölelte, magához szorította az exitus tüneteit produkáló nőneműt.
Pár perc múltán a világ kisimult, az ugrabugrálás megszűnt, a pilóta karcos hangon bejelentette a veszélytelenséget. Újabb percek jöttek és távoztak, mígnem Maurice megelégelte az intimes közelséget, s a nő hátát veregetve arra biztatta, hogy most már ki lehetne jönni a merevgörcsből. Darling engedelmesen reszketni kezdett, eltolta magától a férfit, kivéste Jung életrajzát a mellkasából, és tett egy mosolykísérletet. Ijesztő vicsor lett belőle.
- K…k…kicsit k-k-kátyús az út, n-n-nem gondolja?
- Nincs magánál valami szer? – kiváncsiskodott a pasi, kellőképpen zavarban saját óvó-védő reakciójától, s ennek eredményeként nem kevéssé undokul. – Altató, nyugtató, kábító, relaxáló? Bármi? Esetleg elmormolhatna néhány meditációs mantrát, imát, miegyebet. Netán üssem fejbe a vodkásüveggel? Százszázalékosan hibernálhatnám az út végéig, és garantáltan nem lenne több problémája. Ráadásul pokoli nagy hangulatban is lennék hozzá!
Hősnőnknek torkán akadt a meghatott köszönetnyilvánítás. Gyilkos pillantást vetett Rice-ra, az ablak felé fordult, feje alá gyűrte a párnát, és behunyta a szemét. Megszakította a nexust, szándékai szerint mindörökre.
Maurice, maga előtt is titkolt lelkiismeretfurdalásában a könyvére vetette magát. Újabb információkat nyert az emberi lélek titkairól. Néha mosolygott, sanda oldalpillantásokat vetegetve a még mindig moccanatlan szomszédra. Órácska múltán végül nem bírta tovább, kérdést szegezett a nőnek.
- Maga milyen jegyben született?
- Kattanjon le rólam – mordult fel az.
- Felőlem – rántott vállat az exzsaru. – Bár kíváncsi vagyok, ha továbbra is bojkottálja a kontaktust, kinek a keblére veti magát leszálláskor.
- Simuljon ki az EKG-ja! – vetette oda a nő, és a fejére húzta a takarót.
Jó idővel később a gép ereszkedésbe fogott, Rice meg vigyorgásba. Élénken fixírozta a hullámzó plédet, amely alól érdekes hangok szűrődtek ki. Ezer százalékig biztos volt abban, hogy a légifóbiás végül megadja magát, és támogatásért esedezik. Vagy megszerzi azt, kérés nélkül. Ám Darling kitartott a végsőkig, s csak akkor bújt elő kuckójából, amikor a gép már az épület felé taxizott. Elégedetten zsebelte be a tétlenségre ítélt üléstárs tekintetében bújkáló, hiába rejtegetett elismerést, de nem szólalt meg. Később sem, amikor a folyosón araszoltak, miközben a csomagjaikat várták, vagy sorban álltak az útlevélellenőrzésnél. Egymás nyomában siettek ki a taxiállomáshoz, egyszerre verte őket orrba a pokoli meleg, egyszerre intettek a fuvarosnak. Rice udvariasan átengedte az első járművet a nőnek, aki ezt egy pillantással sem honorálta. Végül a férfi, udvarias ember lévén, a következő szavakkal búcsúzott a fagyos luvnyától:
- Talán még találkozunk.
- Ezt vegyem fenyegetésnek?! – lökte oda foghegyről Darling, és becsapta a kocsiajtót.
Miután a taxi kikanyarodott a forgalomba, kieresztette a tüdejéből a hosszú ideje megszorult levegőt, és poszttraumás agóniába fogott. Lucskosra izzadt, kattogtak a fogai, reszketett. Csendesen átkozódott. Jógalélegzett. Maga mögé utasítván hisztéria összes etápját, megnyugodott végre, és beszédbe elegyedett a sofőrrel. Megtudta tőle, hogy a Sziget belterülete hatósági zár alatt van, szigorúan tilos arrafelé bóklászni, mivel azt kőkorszaki indiántörzs lakja. Ám a vállalkozó kedvű nyaralók számára megközelíthető egyetlen, elhagyatott, paradicsomi öböl. Naponta egy hajó indul, reggel, és estefelé érkezik vissza. A civilizáció mindössze egy helyi indián által üzemeltetett, bárnak titulált fabódéval képviselteti magát. Egyébként is, a komoly ellenőrzés dacára tavaly eltűnt néhány turista, a nyomok arra utaltak, hogy ragadozó, feltehetőleg jaguár hurcolta el őket, és azóta mintha megcsappant volna az érdeklődés a romantikus, sziklás öböl iránt. Ja, és akkor még nem is beszélt a környéken vadászgató cápapopulációról, melynek tagjai szintén okoztak már némi fejfájást a hatóságoknak. Az itteni strandokról különböző módszerekkel kiszorították őket, ám annyival is többen cirkálnak a sziget körül, reménykedve egy-egy nagyobb fogásban.
Darling eleget hallott, és komolyan attól tartott, hogy ha még többet tud meg, soha nem hajókázik át az elátkozott helyre. Néha jobb a minél teljeskörűbb informálatlanság. Így megkérte a sofőrt, vigye el az ismeretlen túraszervező által megadott szállodába, és remélte, hogy viszonylag kevés benne a csótány, gekkó, kígyó, tücsök-bogár.
Meglepetésére, a szálloda tisztának tűnt, mi több. Ráadásul az előre kigondolt magyarázkodásra sem volt szükség, a recepciós csont nélkül rendelkezésére bocsátotta a Darlina Pinc nevére foglalt szobát. Hősnőnk felvonult lakosztályába, ahol jégbehűtött pezsgő fogadta. Szinte meghatódott. Nyakon ragadta a nedűt és kitelepedett vele az árnyékos, tengerre néző balkonra. Úgy döntött, amíg az ital kitart, nyaralni fog. Csak azután lát bokros teendői elvégzéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése