Hetedik

 Repülés (folyt.)

Darling már egy ideje szempillái rejtekéből figyelte a könyvbe feledkezett férfit. Nagyon úgy tűnt, kedvenc önismereti trénere újabb hívet szerzett magának, mindössze azáltal, hogy az illető hajlandó volt elolvasni, amit írt. No lám. Megmozdult, és ez elég is volt ahhoz, hogy szomszédja rajtakapottan becsapja a könyvet, és úgy tegyen, mintha semmi köze nem lenne hozzá.
- Jó reggelt! – köszöntötte hősnőnk mosolyogva. – Csak nem olvasgatott?
- Éppen élveztem a maga nélkül töltött időt – mondotta Rice, zavarában a szándékoltnál élesebb hangon.
Darling visszavonta a mosolyt, és a gomb segítségével szólította a stewardesst. Átvette tőle a vodkát és a narancslét, valamint a viszkit, és kért két kávét. Aztán otthonosan lehajtogatta az asztalkákat, elhelyezte rajtuk az italokat, és a pasi felé biccentett.
- Inkább igyon.
- Inkább, mint mit?!
A nő válasz nélkül hagyta, de közben összekutymázta a hozzávalóit, kortyolt egyet, és elkövette azt a hibát, hogy kinézett az ablakon. A pánik visszakacsintott, de a szomszéd résen volt. Az első, nehézkesnek tűnő levegővételre áthajolt a fuldoklón, egy mozdulattal lerántotta a műanyag sötétítőt, majd a poharat a bringa szájához emelte, és kényszerítette egy nyeletre. Ha már itt tartott, magától se vonta meg az alkoholt.

- Azt már nem! Nincs több műsor! – közölte aztán szigorúan.

Hatodik

Repülés

Rice belökte hátizsákját a csomagtartóba, majd lezöttyent a helyére. Mivel élt a gyanúperrel, hogy nem az egyedüli versenyző lesz a gépen, a külső széket foglalta le, mert innen jobban szemmel tarthatta utastársait. A repülőtéri shopban vásárolt olvasnivalót elhelyezte az üléstámlára szerelt hálóban. Majd előveszi később, ha már mindenki elhelyezkedett, ő pedig birtokában lesz a szükséges információknak. A könyvvásárlást frappánsan intézte. Minekutána sem a csomagolásra, sem a helyzet átgondolására nem volt sok ideje, az éjszaka nagy részét ébren töltötte. Így utazási tervei között egy kiadós alvás is szerepelt, ezért egyszerűen odalépett az eladóhoz, és megkérdezte, hogy mit vásárolnak mostanában a nők. Az ijesztően fekete, ifjú hölgy unottan a kezébe nyomott egy kötetet, Rice azonnal ki is fizette, még a címet sem olvasta el, egészen mostanáig. „Önismeret kagylóhéjban”. Elégedetten elmosolyodott, a könyv alváshoz teljesen megfelelt, már el is képzelte, ahogy az első mondatot olvasván lassacskán belesodródik a kellemes öntudatvesztésbe. De addig is figyel.