Darling Fine
Hősnőnk, szerencséjére, ismert egy mániákust, aki
írógépeket és a nagy Bumm előtti nyomtatókat gyűjtött, hogy azokból később
művészeti alkotásokat hozzon létre. Mivel még csak a felkészülés fázisában
leledzett, Darling vette a merszet, hogy felkeresse, és segítséget kérjen tőle.
Rodin, akinek művészi hajlamait nem a híres szobrásszal való rokonsága okozta (mivel
nem voltak semmiféle rokonságban), pokoli kíváncsi lett, amikor a nő elé tette
a repülőjegyet, és közölte, hogy erre a betűtípusra lenne szüksége.
- És mire kell? – tette fel a világ
legkiszámíthatóbb kérdését.
Darling eltöprengett kicsit azon, hogy mit is
hazudjon. Végül megszólalt benne a lelkiismeret, na meg a rengeteg önismeretet
szorgalmazó könyv, amelyet az utóbbi időben olvasott, és amelyek mind az
őszinteséget sulykolták, mint követendő utat.
- Repülőjegyet fogok hamisítani – jelentette ki
egyszerűen.
- Nem bonyolult, öt perc alatt megcsinálom neked –
bólintott Rodin. – Olyan lesz, mint az eredeti.